Valihora István: Hatalmi harc. - Magyar Szó, 1994. III. 29.
Nem tudott hová lenni megdöbbenésében a vajdasági magyarság, amikor a VMDK e hó 27-i, sorrendben elsõ tisztújító közgyûlése elõtt az ünnepélyes készülõdés helyett a sajtóban napvilágot láttak a szervezet vezetõi közötti legsúlyosabb vádaskodások. Az elnök ország-világ elõtt azzal vádolta az alelnököt, hogy nem akar elszámolni külföldi alapítványi pénzekkel, az alelnök pedig a sajtóban, majd a közgyûlésen a szûkebb érdekeket kiszolgáló pártszelle
m eluralkodásával, továbbá a hatalom kisajátítására való törekvéssel vádolta meg érdekszervezetének vezetõségét, s hogy az a VMDK demokratizálása helyett azon belül kommunista frakció módjára magához ragadta az információközvetítés, a kapcsolattartás, a politikai döntéshozatal elõkészítésének jogkörét. A csoportérdekek már veszélyeztetik a közösséget, a VMDK többé nem azonos önmagával, se nem demokratikus, se nem közösség.A vajdasági magyarság remélte, hogy a VMDK vezetõi és küldöttei a közgyûlésen megtalálják a módját, hogy elsimítsák a nézeteltéréseket, és a VMDK megerõsödve, cselekvõképesebb, toleránsabb és demokratikusabb szervezetként folytatja tevékenységét, a vajdasági magyarság érdekképviseletét.
Sajnos még jobban elmélyültek az ellentétek a közgyûlésen, egyrészt az Ágoston András elnök köré tömörült, úgynevezett kemény vonalat képviselõ csoportosulás és az õket, úgymond, ortodox pártfegyelembõl támogató küldöttek, másrészt azok között, akik szerint a VMDK beszûkült, baloldali párttá vált, s a meghat
ározott külföldi és hazai elismerés közepette idehaza nem vált minden magyar érdekszervezetévé, sem pedig olyan tényezõvé, amely életet tudna lehelni az egyébként már köztudatban élõ autonómia koncepciójába.A küldöttek jelentõsebb része bizalmat szavazott a vezetõségnek és politikai irányvonalának, valamint módszereinek. Tették ezt annak ellenére, hogy elemi erõvel tört ki a többi küldöttbõl és az önkormányzatok vezetõibõl az elégedetlenség, mert a szervezeti élet fogyatékosságai és a létkérdésekkel való f
oglalkozás elmaradása miatt kilátástalan helyzetbe került a vajdasági magyarság, amely a háborús és az azt követõ feltételek hatására elmenekült e tájról, vagy gazdaságilag és társadalmilag felmorzsolódik, miközben a VMDK-ban hatalmi harc dúl, s vezetõsége a hármas autonómia fokozatos megvalósítása helyett inkább arra törekszik, hogy elfojtson minden kezdeményezést és az önkormányzatok kibontakozását, mindazt, amit nem tarthat hatalma alatt.A közgyûlésen a sokat bírált elnököt és követõit újraválasztották, s még erõsödtek is pozícióik, de az sajnálatos tévhit, hogy a másképpen gondolkodók ledorongolásával és félreállításával erõsödött volna az egység a VMDK-ban.